Mézes csicseri-koszorú, egy édesség, melynek eredete az idők homályába vész

Cicerchiata

A zöldellő Marche tartományban, de Abruzzo, Molise és Umbria tartományban is ismert a Cicerchiata, ez az egyszerű, mézes édesség. Míg a többi tartományban inkább csak karneváli nyalánkság, a környékünkön karácsonyra is gyakran készítik. Én sokat viccelődöm azon, hogy a helyi konyha mindkét édessége (a profiterol-szerű kis fánkok és a rácsos linzer) megtalálható itt a cukrászdákban, mert bizony a marche-i konyha nem az édességeiről híres.

Aztán az ember összetalálkozik ezzel a semmi kis édességgel és meglegyinti vele a történelem szele. Mert ez a recept annyira egyszerű, olyan hétköznapi összetevőkből áll, melyeket már a középkorban, Amerika felfedezése előtt is használtak. A középkorban és reneszánszban mézzel édesítették-ékesítették a nyalánkságokat és a fahéjat, a szegfűszeget és a borsot mint drága keleti fűszereket a húsok és vadak ízesítésére használták. A neve pedig, a cicerchia a csicseri- vagy feles borsóra utal, melyekre külsőre hasonlít ez az apró, szabálytalan darabokra vagdosott, zsírban sült tészta. Bár az eredeti recept mandulaforgácsot ír elő, én ezúttal pisztáciát használtam az elkészítéséhez, s nyilván a színes cukorral való díszítés is modern találmány. 

---

Hozzávalók egy koszorú Mézes cicerchiata tésztához: 

• 280 g liszt
• 2 tojás
• 2 evőkanál cukor
• 2 evőkanál olaj
• 2 evőkanál ánizslikőr vagy pálinka vagy aszúbor
• csipet só 
• 1 citrom reszelt héja
• 1 narancs reszelt héja
• olaj a sütéshez
• színes cukorok és mandulaforgács a díszítéshez 

A mázhoz: 

• 150 g méz 
• 40 g cukor

---

A tojásokat a cukorral, az ánizslikőrrel és a cukorral elkeverjük. Hozzáadjuk az olajat, a citrusfélék lereszelt héját és egy csipet sót. Lassanként adagoljuk hozzá a lisztet és villával elkeverjük. Mikor a liszt 2/3-ánál tartunk, fordítsuk ki a tálból és a maradék lisztet kézzel dolgozzuk bele. Rugalmas, de nem ragadós tésztát kell kapjunk. Lisztezett deszkán 1-2 cm vastagra nyújtjuk, csíkokra vágjuk, melyekből hengereket sodrunk. Ezeket éles késsel 1-2 cm-es darabokra vágjuk és lisztezett textilen tartjuk a sütésig. Forró olajban vagy zsírban kisütjük őket (a lisztet előtte lerázogatjuk róluk, hogy ne égjen meg az olaj). Amíg hűlnek, elkészítjük a mázat. Ehhez a cukrot a mézzel egy szélesebb lábosban felolvasztjuk és a forró keverékbe öntjük a langyos tésztagömböket és a mandulaforgácsot. Átforgatjuk és kúpos vagy gyűrűs formába rendezve kerámia tálon hagyjuk kihűlni az édességet. Amikor langyos, színes szórócukorral díszítjük. Vigyázzunk vele, mert nagyon ragad!